csak ülni és nem mozdulni. kezemmel a póló ujját gyűrögetni. széttépett jegyek halma mellettem. közel vagyunk mégis olyan távol. mintha fal lenne köztünk. s ha össze-össze ér a térdünk, riadtan rezzenünk szét. mintha nem lenne szabad. mintha nem tudnád, hogy mire várok. mintha nem tudnám, hogy mire gondolsz. átlátható vagyok. akár egy papír a fény felé fordítva. leolvashatod rólam mit gondolok. kezdj vele amit akarsz. már kopik a lakk a körmömről. de még csillog ha fénybe tartom. színtelen, fénylő csillogás. azt hiszem, minden úgy történik ahogy történnie kell. az jön, aminek itt az ideje. és ha ideér akkor kell kezdenünk vele valamit. addig meg sodródni és lenni. ha mellettem kell sétálnod akkor majd fogsz is. és majd lépek utánad, vagy te utánam, ha nem férünk a járdán. leolvasva a talpamról a nevem. bár a legjobb az ha mellettem jössz. félmosollyal nyugtázom a napot.
